2011. április 11., hétfő

1.Fejezet - Félelem

-Úrnőm!-Szólított meg az egyik szolgálólány.-Aragorn Úr beszélni óhajt magával.
-Rendben.-Bólintottam.-Hol van?
-A trónteremben.-Felelte, majd biccentettem és elindultam a terem felé...Beléptem és a bátyám egy kisfiú mellett térdelt...Hamar felismertem a kisgyermekben a fiát, Aravon-t.
-Bátyám...-Léptem oda hozzájuk.
-Áh, Triada...-Mosolyodott el Aragorn, majd felállt.
-Szervusz, Aravon...-Hajoltam le a kisfiúhoz mosolyogva.
-Triada nénikém...-Mosolygott a kisfiú.
-Beszélhetnénk, húgom?-Kérdezte Aragorn, mire felegyenesedtem és az egyik asztalhoz lépve leültünk.A kisfiú pedig elment...
-Nagyon...Komolynak tűnsz, bátyám...Valami gond van?-Kérdeztem.
-Igen, mostanában abból van elég...-Sóhajtott.
-Nem értelek...-Ráztam meg a fejem.-Mi a baj?
-A Gyűrű...-Motyogta alig hallhatóan.-Útban van Gondor felé...
-Tessék?!-Harsantam fel.-Hogy-hogy?!Ki hozza?
-A Gyűrű Szövetsége újra összeállt.Legolas és a többi jó barátom Völgyzugolyból tart errefelé a Gyűrűt magukkal hozva.Most itt, nálunk lesz a tanács és...Be kell, hogy valljam...Szörnyű előérzetem van.Szauron szeme eddig is Gondor földjeit pásztázta...Ezután meg...-Fejét lehajtotta.
-Túl sokat aggódsz, Aragorn.-Fogtam meg a kezét.-Egyszer már legyőztétek Szauront.Most miért ne menne?!
-Mert...Félő, hogy a családom is rámenne.A fiam, Arven, a népem és mindenki más is...Ez most...Más lesz, mint régen.-Pillantott rám.
-Segítünk.Te is tudod.-Mondtam.-És én is veletek megyek.Segíteni akarok.
-Tria...Te sem kérheted ezt tőlem.-Nézett a szemembe.-Én átéltem és ott voltam az előzőnél.Majdnem rá is mentem...Nem akarom, hogy bajod essen.
-Nem is fog.-Feleltem.-Te is tudod, hogy remek harcos vagyok.És tudod, hogy túlélem.Csak a te húgod vagyok...
Erre Ő is elmosolyodott, de hamar rendezte az arcvonásait és határozottan rávágta válaszát: -Nem.
-Aragorn...Kérlek...-Sóhajtottam fel.-Nem vagyok már gyerek.Tudok magamra vigyázni.És...Nem is szeretnék a Te hátad mögé elbújni.Előzőleg ezt csináltam, de ezek után nem fogom ezt tenni.
-Triada...Hagyjuk ezt.Nem engedem és kész.Nő vagy.Nem harcos.-Mondta.
-Elegem van!-Pattantam fel.-Mindig beskatulyázol...Attól, hogy nő vagyok nem az a dolgom, hogy a konyhát őrizzem.-Mondtam, majd megfordulva kisiettem a teremből.
utam az istállóba vettem, ahol azonnal felnyergeltem a lovamat és kilovagoltam...
Most szükségem van a fejszellőztetésre...
Ám a kapunál az őr megállított.
-Úrnőm!-Szólított meg, mire visszafogtam a lovam.-Legolas Úr, Gandalf és a többiek három órán belül ideérnek...Aragorn Úr megparancsolta, hogy maga is jelen legyen a tanácsnál...
-Addigra visszaérek.-Feleltem egyszerűen, majd megsarkaltam Savera-t és kivágtattam Gondor városából...
Mint tudtam, a többiek délkeletről jönnek, Harad földjéről...
Elindultam eléjük...
Két és fél óra vágta után megpillantottam távolabbról egy csoportot...Ők voltak azok.
Eléjük lovagoltam és mosolyogva vártam be Őket.
A lovasok lelassítottak, mikor megláttak.
-Triada!-Mosolygott rám a Fehér Mágus, Gandalf.-De rég láttalak, Leányom...Kész nő lettél...
-Köszönöm, Gandalf...Te is igen jó színben vagy.-Nevettem fel, majd a többieket is üdvözöltem.
Itt voltak a hobbitok, Frodó, Samu, Trufa és Pippin, Gimli, Elrond Úr, Gandalf, Legolas és még három Tünde katona.
-Aragorn talán kiküldött elénk, Tria?-Lovagolt mellém Legolas.
-Nem...Az az igazság, hogy...Most vesztem össze vele.Magam döntöttem úgy, hogy eljövök elétek.-Feleltem.
-Na...Mi történt?Megőrült a barátom?-Mosolyodott el.
-Hát...Szerintem igen.-Bólintottam nagyot sóhajtva.-Veletek akarok tartani...De Ő nem engedi, hogy csatába mennyek...Pedig már voltam.És orkot is öltem.Nem is egyszer.
-Félt téged.-Állapította meg.-Ezt meg kell értened, Triada.
-Meg is értem, de...Neki is meg kell értenie, hogy felnőttem és nem akarok a háta mögé bújni, mint eddig.Ő hős lett egy igazi legenda.Én viszont...Nekem is vannak álmaim, Legolas...És Ő visszafog abban, hogy ezeket megvalósítsam.-Fakadtam ki szomorúan.
-Hidd el...Inkább nem éltük volna át azt a sok szörnyűséget...Nem akartunk ilyen áron hősök meg legendák lenni.El sem tudod képzelni, hogy ezek mekkora veszteségekkel járnak.-Pillantott rám.
Hallgatagon bámultam magam elé és Legolas is észrevette, hogy ezt a témát én lezártnak tekintem.
-És...Mi történt Gondorban, amíg nem voltunk itt?-Kérdezte jókedvűen Frodó.
-Hát, Frodó barátom...Semmi érdekes nem volt itt.Az élet folyik tovább.-Vontam vállat mosolyogva.
Az út hátralévő részét átbeszélgettem a hobbitokkal és a többiekkel.
Aztán belovagolhattunk Gondorba és a fellegvár ötödik szintjén leszálltunk a lovakról és átadtuk őket a lovászoknak.
Gyalog indultunk meg felfelé, a hetedik szintre, a trónterembe, hogy a bátyám is köszöntse a vendégeket...
***
Másnap reggel jókedvűen keltem és öltöztem fel.Majd hosszú hajamat kifésülve elindultam a trónterembe, a reggelire.
Már mindenki bent volt, Pippin és Faramir kard-párbajoztak, Samu, Eomer és Trufa őket figyelte.
Gimli pipázott, Arven a kisfiával volt elfoglalva, Gandalf és Elrond beszélgettek, ahogy Legolas és a bátyám is.
Majd Eowyn is megérkezett és mindannyian asztalhoz ültünk.
Hozzá láttunk a reggelihez.
-A tanácsgyűlés tíz órakor lesz.Itt, a trónterembe.-Szólalt meg Aragorn.-Szeretném ha mindannyian itt lennétek és nem késnétek...Fontos...
Mindannyian bólintottunk és csendben ettünk tovább.Mindenkire rátelepedett a félelem és a talány...
Mi lesz, ha ismét harcba kell szállnunk az emberiségért?Mi van, ha talán ez az utolsó közös reggelink?Mi lesz most?!

Bevezető

A történetek hősökről íródnak.De én mégis kimaradtam mindig belőlük...Igaz, nem vagyok sem hős, sem csoda.De mégis egy hősnek vagyok a húga.
A bátyám, Aragorn, Gondor földjének ura.Eddig mindig az ő háta mögé bújtam, s vártam, hogy a harc, a háború elmúljon...És ez meg is történt.
Képezni kezdtem magam és négy hosszú év alatt remek harcos lett belőlem.
Rövidebb hadjárataira immár én is elkísérhettem bátyámat, s egy-két kisebb csatában is segédkeztem.
Mégsem elégszem meg ennyivel...Én is hős akarok lenni, mint Ő és én is meg akarom menteni a világunkat.
S most talán esélyt is kapok rá...
Még tisztán hallom, mikor a hírnökünk meghozta a végzetes hírt: "A Végzet Gyűrűjét Újrakovácsolták...".
A világunk ismét sötétbe fordul, s a Gyűrű új gazdát keres, hogy hatalma alá hajtsa a világot.
De akkor még nem gondoltam volna, hogy az az átkozott gyűrű engem választ majd...