2.Fejezet - A Tanács

A trónterem felé igyekeztem ismét, hogy részt vegyek a tanácson.
Beérve még csak a bátyám, Gandalf, Elrond és Legolas volt színen.
Leültem Aragorn jobbjára.
-A Gyűrű...Kinél van?-Kérdeztem bátyámra pillantva.
-Frodó hozta idáig.-Felelt helyette Elrond.
Élesen kiengedtem a levegőt...
-Valami...Gond van?-Kérdezte Legolas.
-Nem...Dehogy.-Ráztam meg a fejem, de úgy nézett ki, hogy senkit nem nagyon győztem meg.
Aragorn épp akart valamit mondani, mikor mindenki más is bejött a terembe...Így megkezdődhetett a tanács...
-Frodó...Kérlek tedd a gyűrűt az asztalra.-Mondta Aragorn.
A kis hobbit felállt és a kis asztal közepére helyezte a kendőt, aminek a közepén ott volt az aranyszínű Gyűrű...
A szívem hevesebben kezdett el verni és valamiért úgy éreztem elfogy a levegőm...
-Triada...Minden rendben?-Fordult felém a bátyám.
-I...Igen...-Bólintottam lassan.
-A dolgunk annyi, mint az előző Gyűrűnél.Valakinek el kell vinnie Mordorba és meg kell semmisítenie...De...Különös módon, Frodó most nem tudja megérinteni a Gyűrűt...Valaki más lesz a kiválasztott...
Egy hang a nevemet suttogta...Félelmetes volt...Hátborzongató.Csak azt ismételte, hogy "Triada...Gyere...Triada...Te vagy az...".
Aztán mindenki elkezdte sorra megpróbálni megérinteni a Gyűrűt, de mindenki kudarcot vallott.
Már csak Gandalf és Legolas volt előttem...Én pedig egyre jobban kétségbeestem.
Gandalfnak nem sikerült, ahogy Legolasnak sem...Én következtem...
Lassan felálltam...
-Nem!Triada, Te nem...-Szólt rám a bátyám, mire mindenki minket bámult...Várták a reakciómat.
-Mi...Miért nem?!-Pillantottam rá.
-Mert nem.-Felelte.
-Aragorn...A Gyűrűt mindenkinek...-Kezdte Elrond.
-De a húgomnak nem!-Fordult a tünde felé a bátyám indulatosan.-Ő nem lehet a kiválasztott!
-Ugyan miért?!?!-Emeltem fel a hangom.-Nem tilthatod meg ezt tőlem, Aragorn.
A bátyám felállt, de mielőtt cselekedhetett volna én odasiettem az asztalhoz és habozás nélkül megérintettem a Gyűrűt...Mindenki elképedve bámult engem.
-Na nem!-Harsant fel Aragorn.-Triada, te nem!
-A Gyűrű választ, nem Te, barátom.-Szólalt meg Gandalf.
-De...Ez akkor sem...-Rázta meg a fejét a bátyám.
Mindenki visszaült a helyére, én álltam ott a Gyűrűt, az embereket nézve...
-Nos...A kiválasztott megvan.-Szólalt meg Elrond.-Ahogy a Gyűrű Szövetségese is.
-Minél előbb el kell indulni.A Gyűrű nem maradhat itt sokáig.-Mondta Gandalf.-Szauron szeme már így is Gondort figyeli...
Aragorn csak úgy felpattant és kiviharzott a teremből...Elmerengve bámultam utána.
-A fenébe...-Suttogtam.-Elnézést...-Hadartam és a bátyám után siettem...
-Aragorn!Bátyám várj már!-Kiáltottam utána és a folyosón meg is állt...
-Nem engedhetem, hogy kitedd magad ennek, húgom...Te is tudod!-Mondta dühösen.
-Felnőtt vagyok.Az én döntésem, én akarom, hogy így legyen.És így is lesz.Ha a karod, ha nem.-Mondtam határozottan.-Tudod, hogy milyen makacs vagyok.És nem engedek.
-Igen...Sajnos tudom.-Sóhajtott.
-És...Ha engedsz, ha nem...Ez a dolgom és véghez is viszem.-Mondtam, majd megfordultam és faképnél hagyva vissza mentem a trónterembe.
-Elnézést...Ezért a...Kirohanásért.-Ültem vissza a helyemre.-Megbeszéltük és...Rájött, hogy én a magam ura vagyok.Elviszem és megsemmisítem a Gyűrűt.
-Biztos döntés ez, lányom?-Kérdezte Gandalf.
-Mi mást tehetnék, Gandalf?!-Pillantottam rá.-Ez a sorsom.És beteljesítem.
Odaléptem a kis asztalhoz és felemeltem a láncot, amin a Gyűrű volt.A nyakamba tettem.
-A tanácsnak vége...-Mondtam, majd kimentem...
A bástyára vezetett az utam, hogy kiszellőztessen a fejem...
Neki támaszkodtam a hűvös, fehér, alacsony kőfalnak, ami a korlát volt.A tájat kémlelve bámultam előre...
-Biztos, hogy ezt akarod, Tria?-Hallottam meg Legolas hangját.
-Utálom, hogy ilyen zajtalanul közlekedsz.-Jegyeztem meg.-És igen...Biztos.
-Hát...-Lépett mellém és Ő is a korlátnak dőlt.-Tudod...Nem látok a fejedbe, nem ismerem a gondolataidat, de féltelek.Nem szeretném, hogy bajod essen...És a bátyád is ettől félt.És szerintem ez nem jó ötlet.De...Ez csak az én meglátásom.
-Te meg a meglátásaid, Legolas...-Sóhajtottam.-Elegem van ebből...Nem akarok itt, a falak között megöregedni.Aragorn is és Te is jól tudjátok, hogy erős vagyok és nem kell félteni.Meg tudom csinálni.
-Igen, nagyon is jól tudjuk, de attól még féltünk.Mert fontos vagy nekünk, Tria...-Pillantott rám.-A bátyád, a barátaid, én...Nem akarunk elveszíteni Téged.Tudjuk, hogy ez mivel jár.Ez a küldetés az életedbe is kerülhet és rengeteg veszteségbe.Hát nem féled Te a halált?!
-Halál...-Suttogtam.-Nem.Nem félem.-Ráztam meg a fejem.-A halálomról a sors dönt.Bárki bármikor meghalhat.Akár én is...Itt és most...Vagy fél óra múlva.-Fordultam felé.-Te talán félsz a haláltól, Legolas?!
-A Tündék nem félnek a haláltól...-Felelte komoran.-A halál az élet vége és valami másnak a kezdete...Egyszer bekövetkezik, de...Neked még nincs itt az ideje!
-Erről nem mi döntünk.-Pillantottam rá.
Hallgatagon merengtünk egymás tekintetében.Nem értettem miféle érzés költözött belém.Nem értettem miért érzek így Legolas iránt, ahogy.
-Te nem félsz semmitől, úgy látszik.-Mondta halkan.
-De...-Suttogtam.Értetlenül nézett rám, így folytattam.-A szívemtől és a bizonytalan érzésektől...-Léptem oda elé.
-Pedig a szíved mindig a legjobb úton visz.-Fogta meg a kezemet.
-Ha most a szívemre hallgatnék...-Hajoltam oda hozzá.Arcunk csak pár centire volt egymástól.-Akkor hatalmas őrültséget követnék most el...
-Az őrült és bolond tettekből tanul az ember.-Suttogta.Nyeltem nagyot.
-És mi van ha ez nem is egy hiba?-Óvatosan megszorította a kezem, másik kezét a derekamra csúsztatta és szorosan magához húzott.
-Akkor ezentúl mindig a szívemet fogom követni.-Feleltem.
Aztán se szó, se beszéd ajkaink találkoztak és forró, rég óta várt csókban forrtunk össze...

1.Fejezet - Félelem

-Úrnőm!-Szólított meg az egyik szolgálólány.-Aragorn Úr beszélni óhajt magával.
-Rendben.-Bólintottam.-Hol van?
-A trónteremben.-Felelte, majd biccentettem és elindultam a terem felé...Beléptem és a bátyám egy kisfiú mellett térdelt...Hamar felismertem a kisgyermekben a fiát, Aravon-t.
-Bátyám...-Léptem oda hozzájuk.
-Áh, Triada...-Mosolyodott el Aragorn, majd felállt.
-Szervusz, Aravon...-Hajoltam le a kisfiúhoz mosolyogva.
-Triada nénikém...-Mosolygott a kisfiú.
-Beszélhetnénk, húgom?-Kérdezte Aragorn, mire felegyenesedtem és az egyik asztalhoz lépve leültünk.A kisfiú pedig elment...
-Nagyon...Komolynak tűnsz, bátyám...Valami gond van?-Kérdeztem.
-Igen, mostanában abból van elég...-Sóhajtott.
-Nem értelek...-Ráztam meg a fejem.-Mi a baj?
-A Gyűrű...-Motyogta alig hallhatóan.-Útban van Gondor felé...
-Tessék?!-Harsantam fel.-Hogy-hogy?!Ki hozza?
-A Gyűrű Szövetsége újra összeállt.Legolas és a többi jó barátom Völgyzugolyból tart errefelé a Gyűrűt magukkal hozva.Most itt, nálunk lesz a tanács és...Be kell, hogy valljam...Szörnyű előérzetem van.Szauron szeme eddig is Gondor földjeit pásztázta...Ezután meg...-Fejét lehajtotta.
-Túl sokat aggódsz, Aragorn.-Fogtam meg a kezét.-Egyszer már legyőztétek Szauront.Most miért ne menne?!
-Mert...Félő, hogy a családom is rámenne.A fiam, Arven, a népem és mindenki más is...Ez most...Más lesz, mint régen.-Pillantott rám.
-Segítünk.Te is tudod.-Mondtam.-És én is veletek megyek.Segíteni akarok.
-Tria...Te sem kérheted ezt tőlem.-Nézett a szemembe.-Én átéltem és ott voltam az előzőnél.Majdnem rá is mentem...Nem akarom, hogy bajod essen.
-Nem is fog.-Feleltem.-Te is tudod, hogy remek harcos vagyok.És tudod, hogy túlélem.Csak a te húgod vagyok...
Erre Ő is elmosolyodott, de hamar rendezte az arcvonásait és határozottan rávágta válaszát: -Nem.
-Aragorn...Kérlek...-Sóhajtottam fel.-Nem vagyok már gyerek.Tudok magamra vigyázni.És...Nem is szeretnék a Te hátad mögé elbújni.Előzőleg ezt csináltam, de ezek után nem fogom ezt tenni.
-Triada...Hagyjuk ezt.Nem engedem és kész.Nő vagy.Nem harcos.-Mondta.
-Elegem van!-Pattantam fel.-Mindig beskatulyázol...Attól, hogy nő vagyok nem az a dolgom, hogy a konyhát őrizzem.-Mondtam, majd megfordulva kisiettem a teremből.
utam az istállóba vettem, ahol azonnal felnyergeltem a lovamat és kilovagoltam...
Most szükségem van a fejszellőztetésre...
Ám a kapunál az őr megállított.
-Úrnőm!-Szólított meg, mire visszafogtam a lovam.-Legolas Úr, Gandalf és a többiek három órán belül ideérnek...Aragorn Úr megparancsolta, hogy maga is jelen legyen a tanácsnál...
-Addigra visszaérek.-Feleltem egyszerűen, majd megsarkaltam Savera-t és kivágtattam Gondor városából...
Mint tudtam, a többiek délkeletről jönnek, Harad földjéről...
Elindultam eléjük...
Két és fél óra vágta után megpillantottam távolabbról egy csoportot...Ők voltak azok.
Eléjük lovagoltam és mosolyogva vártam be Őket.
A lovasok lelassítottak, mikor megláttak.
-Triada!-Mosolygott rám a Fehér Mágus, Gandalf.-De rég láttalak, Leányom...Kész nő lettél...
-Köszönöm, Gandalf...Te is igen jó színben vagy.-Nevettem fel, majd a többieket is üdvözöltem.
Itt voltak a hobbitok, Frodó, Samu, Trufa és Pippin, Gimli, Elrond Úr, Gandalf, Legolas és még három Tünde katona.
-Aragorn talán kiküldött elénk, Tria?-Lovagolt mellém Legolas.
-Nem...Az az igazság, hogy...Most vesztem össze vele.Magam döntöttem úgy, hogy eljövök elétek.-Feleltem.
-Na...Mi történt?Megőrült a barátom?-Mosolyodott el.
-Hát...Szerintem igen.-Bólintottam nagyot sóhajtva.-Veletek akarok tartani...De Ő nem engedi, hogy csatába mennyek...Pedig már voltam.És orkot is öltem.Nem is egyszer.
-Félt téged.-Állapította meg.-Ezt meg kell értened, Triada.
-Meg is értem, de...Neki is meg kell értenie, hogy felnőttem és nem akarok a háta mögé bújni, mint eddig.Ő hős lett egy igazi legenda.Én viszont...Nekem is vannak álmaim, Legolas...És Ő visszafog abban, hogy ezeket megvalósítsam.-Fakadtam ki szomorúan.
-Hidd el...Inkább nem éltük volna át azt a sok szörnyűséget...Nem akartunk ilyen áron hősök meg legendák lenni.El sem tudod képzelni, hogy ezek mekkora veszteségekkel járnak.-Pillantott rám.
Hallgatagon bámultam magam elé és Legolas is észrevette, hogy ezt a témát én lezártnak tekintem.
-És...Mi történt Gondorban, amíg nem voltunk itt?-Kérdezte jókedvűen Frodó.
-Hát, Frodó barátom...Semmi érdekes nem volt itt.Az élet folyik tovább.-Vontam vállat mosolyogva.
Az út hátralévő részét átbeszélgettem a hobbitokkal és a többiekkel.
Aztán belovagolhattunk Gondorba és a fellegvár ötödik szintjén leszálltunk a lovakról és átadtuk őket a lovászoknak.
Gyalog indultunk meg felfelé, a hetedik szintre, a trónterembe, hogy a bátyám is köszöntse a vendégeket...
***
Másnap reggel jókedvűen keltem és öltöztem fel.Majd hosszú hajamat kifésülve elindultam a trónterembe, a reggelire.
Már mindenki bent volt, Pippin és Faramir kard-párbajoztak, Samu, Eomer és Trufa őket figyelte.
Gimli pipázott, Arven a kisfiával volt elfoglalva, Gandalf és Elrond beszélgettek, ahogy Legolas és a bátyám is.
Majd Eowyn is megérkezett és mindannyian asztalhoz ültünk.
Hozzá láttunk a reggelihez.
-A tanácsgyűlés tíz órakor lesz.Itt, a trónterembe.-Szólalt meg Aragorn.-Szeretném ha mindannyian itt lennétek és nem késnétek...Fontos...
Mindannyian bólintottunk és csendben ettünk tovább.Mindenkire rátelepedett a félelem és a talány...
Mi lesz, ha ismét harcba kell szállnunk az emberiségért?Mi van, ha talán ez az utolsó közös reggelink?Mi lesz most?!

Bevezető

A történetek hősökről íródnak.De én mégis kimaradtam mindig belőlük...Igaz, nem vagyok sem hős, sem csoda.De mégis egy hősnek vagyok a húga.
A bátyám, Aragorn, Gondor földjének ura.Eddig mindig az ő háta mögé bújtam, s vártam, hogy a harc, a háború elmúljon...És ez meg is történt.
Képezni kezdtem magam és négy hosszú év alatt remek harcos lett belőlem.
Rövidebb hadjárataira immár én is elkísérhettem bátyámat, s egy-két kisebb csatában is segédkeztem.
Mégsem elégszem meg ennyivel...Én is hős akarok lenni, mint Ő és én is meg akarom menteni a világunkat.
S most talán esélyt is kapok rá...
Még tisztán hallom, mikor a hírnökünk meghozta a végzetes hírt: "A Végzet Gyűrűjét Újrakovácsolták...".
A világunk ismét sötétbe fordul, s a Gyűrű új gazdát keres, hogy hatalma alá hajtsa a világot.
De akkor még nem gondoltam volna, hogy az az átkozott gyűrű engem választ majd...